csak az ostoba gondolataim...

Félek. Megint egyedül vagyok. Nem is egyedül, mert az egyedüllét egy megnyugtató dolog, az ember magába néz, békésen elmélkedik, élvezi a nyugalmat maga körül. Ez nem egyedül lét, ez magány. Bármennyi ember nyüzsög is körülöttem nem érdekel, én akkor is magányosnak érzem magam. Hiába tudom, hogy vannak barátaim akik segítenek, hiába az egész, ha nem erre van szügségem. Nem segít ha takaó alá bújok, ha meg ölelem Picúrt, nem segít a bor, a fű sem, nem segít semmi. Nekem nem sok ember kell, hanem EGY megfelő.

Szerinted jól érzem magam? Tévedsz...a látszat csal, belül széthullok.

Meg vagyok ijedve magamtól. Nem ilyen voltam. Megváltoztam, érzem magamon. Régen pörögtem, vigyorogtam, nyüzsögtem, most meg folyamat be vagyok lassulva, magamba fordulok és a maradék önbecsülésem is eltünt. Csak a piának, bulinak és a szívásnak élek. Szánalom...Régen még sikerült össze egyeztetni mindent az életembe, de egyre jobban elcsúszok.

B I Z O N Y T A L A N

Néha úgy érzem senki sem szeret igazán ENGEM, csak azt, hogy könnyen belemegyek a legeszelősebb dolgokba is. Bennem több van ennél. Valaki vegye már észre! Régi anyut és a régi aput akarom....és vissza akarok menni az oviba, akkor még volt kihez menekülni a csúf, gonosz világ elöl és nem tudtam azt amit ma tudok....bár, ha még csak tudnám és nem tapasztalnám más lenne... Segítség...

Olyan jó lenne egy őszinte ölelés közepette kisírni magamból ezt az egészet. Ez hiányzik igazán....

Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon.
	Wass Albert