pánik.

Totális a káosz. Körülöttem és bennem is. Nem tudok, nem értek semmit, még magamat se. Egy mazoista idióta fasz vagyok. Ezt bizonyítja többek között a mai pánik-takarítás-rohamom is, aminek következtében a különböző vegyszerek (Flóraszept, vízkőoldó stb...) annyira szétmarták a kezem, hogy már szinte nincs bőr az ujjaimon. Nem baj. Jóleső fáradtság, cigi, már csak a söröm hiányzik.

Az egész délutános pattogás után, így nyugodtan ücsörögve a totálisan baci mentes konyhában, rájövök, hogy ma még nem ettem semmit. Nem baj ez maradhat is így, éhségérzetem már nincs. Vajon meddig bírom kajálás nélkül? Betegesen jólérezem magam attól, ha feszegethetem a határokat az élet minden területén. Vajon hol a tűrőképességem határa? Meddig viselem még el ezt a kibaszott helyzetet? Mikor fog eldurrani az agyam végre?

Egy időzített bombának érzem magam. Mégegy rossz megjegyzés és robbanok. Nagyot. Talán mindent elrontok, talán pont ez a robbanás fog helyre tenni...de azt már látom, hogy nagyon sok alkoholt fogok fogyasztani a robbanás utáni időszakban. De tudnám ütni valakinek a fejét falba (valakiét aki egy szobával arrébb játszik...) Nyáááááá!!!! Kész. Vége. Ennyi. AGYFASZ. IDE A KRÉMTÚRÓT!!!!!!