Néha elnézve a régi fotókat felteszek magamnak egy kérdést amit mások már hónapok óta szalykóznak nekem: Kinga! Mi lett belőled? Megváltoztál...
Ilyen vagyok én valóban? Vagy ez csak egy álarc hogy megvédjen a külvilágtól? Vagy tényleg ilyen szörnyű lennék és az álarc teóriámmal csak áltatom magam, hogy megkíméljem magam egy szörnyű felismeréstől? Ezek vajon már a tudathasadás első je
lei lennének?
Mostanában úgy érzem magam mint amikor a macska kapaszkodik az ereszen, úgy kapar fölfelé mintha az élete múlna rajta. Pedig tudja, hogy egyszerűbb lenne leesni, hiszen úgyis a talpára érkezne és az égegyatta világon semmi baja nem lenne...de egyre csak kapaszkodik, hogy bebizonyítsa, hogy fel tud mászni. Majd, ha egyszer végre feljut, megrántja a vállát és önelégülten leugrik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése