versek

Ezúton idéznék néhány versből... rám illik vagy nem, azt én se tudom....

A tölgyek alatt

Vágynám lenyugodni,

Ha csontjaimat

Meg kelletik adni;

De akárhol vár

A pihenőhely rám:

Egyszerűen, bár

Tölgy lenne fejfám!

(Arany János)

Késő ősz van, csillan a dér,

halkan csörren a holt levél,

didereg a puszta határ-

ő, jössz-e már, ó jössz-e már?

(Mihail Eminescu)

Ibolyák enyelegnek halkan,

fenn csillag gyúl magasan.

Mese csordul a rózsák ajkán,

rejtelmesen, illatosan.

Leheverünk a gyepre,

hol pálmák árnya ring,

s álmodjuk mindörökre

szerelmes álmaink

(Henrich Heine)

Légy tükör, melyből reám néz

Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága

A múlandó ifjúság s a

Múlhatatlan szerelem.

(Petőfi Sándor)