Susuban :)

Zsinórban a harmadik lyukasórám. Ülök a fölldön a folyosón és várom, hogy végre történjen valami. Na ilyenkor aztán van időm elgondolkozni magamon...jobban mondva nem is magamon hanem Golyón. Nem értem. Igazán nem. Magamat se. Kezdem úgy érezni, hogy az utóbbi 3 hónapban kezdek elveszni. Valahogy mintha már nem is én lennék, vagyis nem ilyen vagyok. Miért van az, hogyha szeretünk valakit, csak vele akarunk lenni, olyanok vagyunk amilyennek ő akar mineket, elhanyagoljuk a barátainkat, az iskolát és már SENKI és SEMMI nem számit csak Ő. Mindig csak vele lenni, vele aludni, vele álmodni. Ráadásul ezt a valakit egyszerre gyűlöljük és szeretjük. Olyan mint egy függőség...

You are like heroin to me....