all right =)

A pár nappal ezelötti zavarodottságom úgytűnik eltűnt. Az esti futások, a hétvégi lovaglás (2 éve elösször!!!) és a fallabda helyre tette az agyam. Golyó képes kedves is lenni, suli oké csak hát...a hajszínem lett elcseszve XD nem baj...pár nap és szőke leszek...vagy vörös.... vagy valami :)

Nyakig a spenótban

Ki akarnak rúgni suliból. És ki is fognak. ehhhh... Hát ide jutottam a szemüveges-fogszabályzós-gázkiscsaj szerepből...a zavarodott-drogos picsához. Valaki húzzon vissza a lejtőről!

Minden összezavarodott. Én meg csak ülök a káosz közepén betépve és nézek ki a fejemből, miközben mindenki eszeveszetten csapkod és hadonászik körülöttem, én meg nem akarom észrevenni. Látószögem leszűkült azokra a sziluettekre akik a kezemet gyengéden fogják és lágyan húznak magukkal. Nem hallom a mögöttem kiabáló és jajgató tömeget akik minden erejükkel próbálnak visszarántani a valóságba. Lassan minden elhomályosul és már csak egy bárszék, pohár hideg sör és joint tűnik elő a sűrű füstből és sötétségből hívogatóan, barátságosan, miközben a mögöttem kiabáló tömeg hangja szívszorongató dallá fonódik össze...

Hosszú ez a hétvége és még mindig tart!

Húú...második napja vagyok totál szétcsapva... Pénteken még csak alkohol és kocsma, tegnap már Z és diszkó. De mindenesetre a világ legszerencsésebb emberének érezhettem magam a világ 2 legjobb férfi feneke melett :D és mi lesz még ma...?

Dunaújváros

Hát jóreggelt mindenki!
Ma reggel igencsak másnaposan sikerült felébrednem Dunaújvárosban. Előzmények: Flórával elindultunk Supernem koncertre amiből semmi nem lett, helyette piálás 1000el...
A részletek közlését még megfontolom....

Fotók

Susuban :)

Zsinórban a harmadik lyukasórám. Ülök a fölldön a folyosón és várom, hogy végre történjen valami. Na ilyenkor aztán van időm elgondolkozni magamon...jobban mondva nem is magamon hanem Golyón. Nem értem. Igazán nem. Magamat se. Kezdem úgy érezni, hogy az utóbbi 3 hónapban kezdek elveszni. Valahogy mintha már nem is én lennék, vagyis nem ilyen vagyok. Miért van az, hogyha szeretünk valakit, csak vele akarunk lenni, olyanok vagyunk amilyennek ő akar mineket, elhanyagoljuk a barátainkat, az iskolát és már SENKI és SEMMI nem számit csak Ő. Mindig csak vele lenni, vele aludni, vele álmodni. Ráadásul ezt a valakit egyszerre gyűlöljük és szeretjük. Olyan mint egy függőség...

You are like heroin to me....

vasárnap reggel...

Megint egy vasárnap reggel. Ez egy külön foglom és életérzés...A vasárnapok mindig olyan vontatottak, sunyik, gonoszak és egy kocsma sincs nyitva. Vasárnaponként sok helyen ébredhet az ember egy szombat este után. Talán nem is tudnám felsorolni hány vasárnapi napsugár talált engem idegen városokban szundikálni, majd csipát és szemceruzát dörzsölgetni a szememből, és idegesen rohangálni a reggeli cigim után.
Ma éppen Bonyhádon ért a vasárnap. Egy nagy csomag takaró szuszogott és remegett mellettem. Golyó volt az csak némileg leizzadva és lázasan.
Kómásan, némileg másnaposan és kiszáradva arra gondoltam, hogy megint elment egy hétvége és holnap 7:10kor ismét indul a mókuskerék....vagy talán meg se állt, most is forog kegyetlenül....